PRITITÁ, prititez, vb. I. Intranz. (Reg.) A hotărî; a porunci; a comanda.
Sursa: DLRM
(1958)
|
Adăugată de
gall
| Semnalează o greșeală
| Permalink
PRITITÁRE s. f. v. PRITITA. [DLRM]
Sursa: Neoficial
|
Adăugată de
gall
| Semnalează o greșeală
| Permalink